Szent Márton, Szenc mai városrésze. Bár maga a település mai formájában csak a 20. század közepétől lakott folyamatosan, területe már a középkor elején fontos egyházi és vallási szerepet töltött be.

A régészeti és történeti kutatások szerint a 12. században, a kolonizáció idején ezen a helyen egy templom jött létre, amelynek védőszentje Szent Márton volt.

Írott források tanúsága szerint 1409-ben már biztosan létezett itt egy templommal és kolostorral rendelkező település, amely a Szent Márton (Zenthmarton) nevet viselte. A kutatók egyetértenek abban, hogy a templom és a kolostor alapítása valószínűleg már a 12. században megtörtént.

A feltárt régészeti leletek – román kori templommaradványok, kolostori épületek nyomai és egy szabályosan elrendezett temető – arra utalnak, hogy Szent Márton nem egyszerű falusi templommal, hanem szervezett egyházi központtal rendelkezett. A templom körüli temetkezések a hely folyamatos liturgikus és közösségi használatát igazolják.

A középkori egyházi élet több alkalommal is megrendült. Régészeti bizonyítékok utalnak arra, hogy a 13. században – feltehetően a tatárjárás idején – erőszakos események történtek a településen. A végső pusztulást azonban 1663-ban, a török hadjáratok során szenvedte el a falu. Ekkor a templom és a kolostor is megsemmisült, és az egyházi élet helyben teljesen megszűnt.

A terület a későbbiekben már csak majorként funkcionált, önálló templom vagy kápolna nélkül. A hívek lelkipásztori ellátását évszázadokon át a szenci plébánia biztosította.

Szent Márton vallási élete csak a második világháborút követően, az 1948–1949-es betelepítések után indult újra. Az ide érkező, többségében kiszucai származású római katolikus családok számára kiemelten fontos volt a vallásgyakorlás és a rendszeres szentmise.

A kezdeti években a miséket ideiglenes helyszíneken – családi házaknál vagy a szabadban – tartották. 1952-ben sikerült berendezni egy ideiglenes templomot egy korábbi gazdasági épületben. Ez a szükségtemplom mintegy harminc éven át szolgálta a helyi híveket.

A politikai viszonyok miatt új templom építésére hosszú ideig nem nyílt lehetőség. 1969-ben a közösség egy ravatalozó („Dom smútku”) megnevezés alatt kezdett építkezésbe. Az épületet 1971-ben lezárták az építkezést megtiltották, de a hívek kitartása és a szenci plébánia segítsége végül eredményt hozott.

1983-ban megnyílt a ma is működő Szent Márton-templom, amely azóta a városrész vallási és közösségi életének központja. A templom nemcsak az istentiszteletek helyszíne, hanem a közösségi összetartozás szimbóluma is.

Forrás: Internet - svmartin.wbl.sk/Svaty-Martin---dedinka-znama-i-neznama