Szenc római katolikus temploma a város egyik legjelentősebb és történelmileg is meghatározó épülete. A település fölé magasodó dombtetőn álló Szent Miklós-templom nemcsak városképi szempontból meghatározó, hanem évszázadok óta Szenc vallási és közösségi életének központja is.

A templom eredete és középkori története

Szenc a középkorban stratégiai jelentőségű kereskedelmi útvonalak mentén feküdt, ezért nem meglepő, hogy templomát Szent Miklósnak, az utazók, zarándokok és kereskedők védőszentjének ajánlották. Egyes történeti források szerint már a Nagymorva Birodalom idején is állhatott a helyszínen egy fatemplom, azonban biztos adataink a tatárjárást követő időszakból származnak.

A 14. század elején gótikus stílusú kőtemplom épült, amelyet első ízben 1323. június 18-án említenek írásos források. Egy Pozsony vármegye által kibocsátott határjáró oklevél az „Ecclesiam sancti Nicolai et terram de Zemchz” - „Szenc területén lévő Szent Miklós templom” megnevezéssel utal a szenci Szent Miklós-templomra. Ezt az adatot 1326-ban Károly Róbert király oklevele is megerősítette. Az 1344–1352 közötti iratok Brünni Bertholdi Pétert nevezik meg a templom plébánosaként, aki egyúttal I. Lajos király személyi káplánja is volt.

Reformáció, visszatérés és átépítések

A templom sorsát jelentős mértékben befolyásolták Szenc földesurai. A 16. század második felében, a reformáció idején, a Thurzó család hatására a templom 1561-től protestáns kézre került. A katolikus közösség csak 1633-ban szerezte vissza az épületet, Thurzó Mihály közbenjárásának köszönhetően. Ezt követően reneszánsz stílusú átépítésre került sor.

A ma is látható templomtorony a 17. század végén épült, majd 1740 körül barokk átalakítások történtek. Ekkor már az Esterházy család volt Szenc földesura és egyben a templom kegyura. 

A következő évszázadok során több kisebb-nagyobb módosítást végeztek, míg a legutóbbi jelentős felújításokra a 21. század elején került sor, amelyek a tetőszerkezetet, a tornyot, a belső festést és a harangrendszert is érintették.

Kánoni vizitációk – a templom élő krónikái

A templom történetének kiemelkedően fontos forrásai a szenci plébánián őrzött kánoni vizitációk, vagyis egyházlátogatási jegyzőkönyvek, amelyek a 17–19. századból maradtak fenn.

Az 1634-es vizitáció megerősíti a templom katolikus kézbe való visszakerülését, ugyanakkor beszámol Sobri Márton plébános nehéz helyzetéről is, akit a helyi evangélikus közösség ellenségesen fogadott, s akit személyes konfliktusai miatt majdnem halálra is vertek.

Az 1756-os vizitáció részletesen leírja a Szent Miklós főoltárt, a kórust és az orgonát, míg az 1847-es jegyzőkönyv megemlíti, hogy a templom tornya 1701-ben épült Jaklin Balázs egykori plébános hagyatékából.

A templom belső tere és oltárai

Az egyhajós, sokszögű kelet felé tájolt szentéllyel rendelkező templomban található a Szent Miklós főoltár, valamint két mellékoltár: a Rózsafüzér Királynője és a Szent László oltár. A templom további fő részei a sekrestye, az oratórium, korabeli szóhasználat szerint a „grófok háza”, ahol a földesurak és nemesek foglaltak helyet, a kórus az orgonával, valamint számos egyébb szakrális tárgy.

A Szent Miklós főoltár

A Szent Miklós főoltár négy evangélista szobrát foglalja magába, jelképes szimbólumaikkal:

– Szent Máté az emberrel vagy angyallal,
– Szent Márk az oroszlánnal,
– Szent Lukács a bikával,
– Szent János a sassal.

E szimbólumok Krisztus életének különböző aspektusaira, illetve az evangéliumok kezdő képeire utalnak.

A templom eredeti díszes fa főoltárát 1906-ban reneszánsz stílusú márványoltár váltotta fel özv. Csiszmazia Lipótné, született Szabó Francziska támogatásával. Az új oltárt Kohl Medárd esztergomi segédpüspök szentelte fel 1906. október 21-én.

A Rózsafüzér Királynője mellékoltár

A templom jobb oldalán található a Rózsafüzér Királynője mellékoltár, amely a 18. század első felében, az 1750-es évek elején készült, Wölffinger Mátyás plébános idején. Az oltár létrejötte szorosan összefüggött a szenci rózsafüzér-társulat megerősödésével, amely ebben az időszakban fontos szerepet töltött be a hívek vallásos életében. 

Az oltár központi festményén a Szűzanya látható, amint a rózsafüzért Szent Domonkosnak adja át. Az oltár alsó részén a purgatórium, vagyis a tisztítótűzben szenvedő lelkek ábrázolása jelenik meg, innen ered a „purgatórium oltár” elnevezés is. Az oltárt Loyolai Szent Ignác, Xavéri Szent Ferenc és Assisi Szent Ferenc szobrai díszítik.

A Szent László mellékoltár

A templom bal oldalán álló Szent László mellékoltárt 1756-ban ajándékozta a templomnak Dobóczky László, az Esterházy-uradalom intézője, szintén Wölffinger Mátyás plébános szolgálata idején.

Az oltár festményén Szent László király látható, amint kardját a Szűzanyának ajánlja fel, kifejezve uralkodói hitét és az ország iránti elkötelezettségét. Az oltárt Szent Imre herceg és Szent István király szobrai kísérik, utóbbi jogarbottal a kezében. Az oltár felső részén Nepomuki Szent János szobra kapott helyet, míg az oltár előtt a Fatimai Szűzanya szobra áll.

A templombúcsú újjáéledése

A templomszentelésről szóló körlevél eredeti kézirata 2025 tavaszán került elő az esztergomi Prímási Levéltárból. A kézirat azt is bizonyította, hogy nemcsak a felújított Szent Miklós főoltárt, hanem egyúttal a templomot is felszentelték Szent Miklós tiszteletére, mégpedig 1906. október 21-én.

Ennek köszönhetően 2025 októberében, hosszú évtizedek után ismét megünnepelhettük a templom felszentelésének búcsúünnepét. A kézirat alapján a templombúcsút ezentúl minden évben október 21-én, valamint annak negyedik vasárnapján fogjuk megünnepelni.

Művészeti értékek és különlegességek

A Szent Sír oltár

A templom kiemelkedő művészeti értékei közé tartozik a Szent Sír oltár, amely 1867-ben készült Szalay Rozál és Királyi Teréz adományából. Az oltárt a morvaországi Zbitek cég készítette, és mintegy 50 000 csiszolt kristály- és gyöngydarabbal díszítve. Az oltár világítására egészen 1934-ig mécseseket használtak. 1949-ben, a templom kórusának megnagyobbítása során az oltárt 70 cm-rel lejjebb süllyesztették, aminek következtében az oltár belső keresztje csak nehezen volt látható. Az oltár elsősorban a húsvéti időszak kiemelt áhítati helyszíne. Teljes körű felújítására és újbóli felszentelésére 2005-ben került sor.

A vitrázs ablakok

A szentély vitrázs ablakai 1942-ben készültek Károly Alajos akkori plébános kezdeményezésére és a magyar szentek gazdag ikonográfiáját mutatják be. 

A Szent Sír oltár fölött helyezkedik el az Égi pelikán (más néven „Az örök szeretet”) és vele szemben a Kenyérszaporítás vitrázsok. Az utóbbi alatt helyezkedik el a Golgota vitrázsablak, amelyet 1908-ban készítettek a nemes Póor László és felesége, Szabó Teréz alapítványi támogatásából. Az ablakot eredetileg a temető régi ravatalozójában helyezték el, majd 2004-es felújítását követően került a templomba, háttérvilágítással kiemelve.

A Rieger-orgona

Az orgona, a híres Rieger-orgona, 1900-ban készült a német Rieger testvérek budapesti fióküzemében, az úgynevezett Császári és Királyi udvari orgonagyárban, és mindmáig a templom zenei életének meghatározó eleme. Ez az 1161. legyártott darabja a széles körben elterjedt típusnak. Két manuállal és pedállal rendelkezik, s kisebb koncertfeladatoknak is meg tud felelni, azonban fő funkciója a liturgikus zenei kíséret biztosítása volt a templom méreteihez mérten. Az orgonát 1901. december 8-án, vasárnap avatták fel.

A tűzvész

A templom 1981-es (január 30.) tűzvésze súlyos károkat okozott (például a rokokó stílusú szószék is megsemmisült, az orgona is jelentős károkat szenvedett). A hívek összefogásának köszönhetően viszont még abban az évben sikerült úgy helyreállítani a templomot, hogy ott szentmiséket lehessen tartani. A templom teljeskörű felújítása 1983-ig tatrott.

A templom harangjai

A szenci Szent Miklós-templom tornyában három harang szolgálja a hívek közösségét. A legnagyobb harang Szent Barbara tiszteletére készült, Bohony Jánosné, született Lassú Borbála adományából. A középső harang Szent Mihály arkangyal nevét viseli, és Csizmazia Mihály szenci lakos támogatásával készült. A legkisebb harang a Hétfájdalmú Szűzanya harangja, más néven "lélekharang", amelyet a szenci római katolikus hívek adományoztak.

A nagy- és a kiskharangot 1921-ben Brünnben öntötték Adalbert Hiller özvegye és fia műhelyében, míg a középső harang 1892-ben készült Budapesten, a Thury János és fia Ferenc harangöntő műhelyében.

Élő örökség

A szenci Szent Miklós-templom nem csupán történelmi emlék, hanem ma is élő közösségi és lelki tér. Évszázadokon átívelő múltja, gazdag művészeti értékei és megújuló hagyományai méltán teszik Szenc egyik legfontosabb szakrális és kulturális örökségévé. 

2013-tól a szenci Szent Miklós római katolikus templom, a Kálvária és a Lourdes-i Szűz Mária barlang a nemzeti kulturális emlékek jegyzékébe került. Ezzel összefüggésben a Műemlékvédelmi Hivatal utasítására a templom tornyát 2017-ben pirosról zöldre festették át.

Forrás - szöveg és képek: Németh Laura - A szenci római katolikus templom története, 2025