John Henry Newman Nagypéntek. Elmélkedések és imádságok 4. rész

10. Jézus a mi vezetőnk és oltalmazónk

a) Sok ember azt gondolja, hogy Isten oly nagy, hogy reánk, cselekedeteinkre, életünkre és egész sorsunkra aligha tekint le. De Ő, ki nem tartotta méltóságán alulinak, hogy minket alkosson, összeegyeztethetőnek tartja fölségével, hogy reánk vigyázzon és minket felkeressen. Maga mondja az evangéliumban: „Nemde öt verebet kapni két fillérért és ezek közül egy sincs elfelejtve Isten előtt. Bizony, bizony, fejeteknek hajszála is mind meg van számlálva. Azért ne féljetek: ti többet értek, mint a verebek.” Az örökkévalóságtól elhatározta Isten, hogy minket alkot. Megállapította életünk egész folyamát – és minket csak azért nem vezet feltétel nélkül a mennybe, mert szabadakaratunk van és mert természetünk adottsága következtében osztályrészünk részben a mi hatalmunkban van s ezért nekünk meg kell tennünk a magunkét, ha az égbe akarunk eljutni. De egyébként mindent megtett. Meghalt értünk, mindnyájunkért a kereszten, hogy minket megmentsen, ha a megmentés lehetséges. Szeretettel eltelve felszólít mindnyájunkat, sőt kér valamennyiünket, hogy tegyük sajátunkká az Ő drága és érdemekben gazdag vérének jótéteményeit. És azokat, kik Benne bíznak, különleges oltalmába fogadja, életük minden helyzetében mellettük áll, elrendezi sorsukat és elvezeti őket azokra az utakra, melyeken üdvüket biztosíthatják. Megajándékozza őket egészséggel, jósorssal és örömökkel, ha az javukra válik; szorongatást pedig csak akkor enged rájuk zuhanni, ha hasznukra válik; és soha, de soha nem haragszik meg reájuk. Éveik számát üdvösségükre adja és haláluk óráját úgy állapítja meg, hogy állhatatosságuk egész a végsőkig biztosított legyen.

b) Imádkozzunk magunkért és minden ügyünkért.

Én Istenem és Megváltóm, a Te karjaidban biztos vagyok. Ha Te tartasz engem, semmitől nem félek; ha Te elengedsz engem, nincs mit remélnem. Nem tudom, hogy halálom előtt mi jön még reám; a jövő előttem homályban áll, de Reád bízom magamat. Kérlek Téged, add meg nekem, ami jó számomra és vedd el tőlem, ami üdvösségemet veszélyeztetné. Nem kérek Tőled sem gazdagságot, sem szegénységet, hanem rendezz mindent akaratod szerint, mert Te tudsz mindent, én pedig nem tudok semmit. Ha fájdalmat és gondokat küldesz, adj kegyelmet is, hogy helyesen elviseljem és őrizz meg a kedvetlenségtől és az önkereséstől. Ha egészséget, erőt és sikert adsz nekem ezen a világon, akkor nagyon vigyázz reám, hogy ezek a nagy javak el ne szakítsanak engem tőled. Te, Uram, aki meghaltál értem, bűnösért a kereszten, add meg nekem, hogy Téged megismerjelek, Benned higgyek, Téged szeresselek és Neked szolgáljak; hogy mindenkor a Te dicsőségedet keressem, Érted és Benned éljek; hogy felebarátaimnak jó példát adhassak; s engedj meghalnom akkor és úgy, hogy az Neked dicsőségedre és nekem javamra szolgáljon.

11. Jézus, Szűz Máriának fia

a) Midőn Urunk és Üdvözítőnk a földre jött, nem akart magának a semmiből új testet teremteni, vagy földből alkotni, mint egykor Ádámét. Inkább akart, mint a többi emberek, földi anyától születni. Miért tette ezt? Azért, hogy minden természetes földi viszonyt és köteléket fölemeljen; meg akart bennünket tanítani arra, hogy bár új teremtést hívott létre, azért a régitől sem akar bennünket elszakítani, ha az nem bűnös. Ezért kötelesek vagyunk szüleinket tisztelni és szeretni, a testvérek, barátok, hitves iránt szeretettel viseltetni és pedig semmiképpen sem kisebb mértékben, mint az egyébként is emberi kötelességünk, hanem magasabb fokban, mióta üdvözítőnk a földre jött. Amint jobb krisztusi hívők, Jézusnak állhatatosabb és buzgóbb szolgái leszünk, környezetünk java iránti gondunknak is növekednie kell s idetartoznak rokonaink, barátaink, ismerőseink, szomszédaink, elöljáróink, alattvalóink, tanítóink stb. Törődjünk valamennyivel, a mi Urunknak Édesanyja iránti szeretetére gondolva. A mennyországban is egészen különleges szeretettel viseltetik iránta. Semmit sem tagad meg tőle. Ezért kell nekünk itt a földön a hozzánktartozókat, barátainkat, azokat, akiket ismerünk s akikkel összeköttetésben vagyunk, nagy szeretettel körülvennünk. És ami több, nemcsak azokat kell szeretnünk, akik bennünket szeretnek, hanem azokat is, akik gyűlölnek, akik igazságtalanok velünk szemben, hogy utánozzuk Őt, aki nemcsak édesanyját szerette, hanem elfogadta árulójának, Judásnak csókját és a kereszten gyilkosaiért imádkozott.