Rímskokatolícka Cirkev, farnosť sv. Mikuláša

John Henry Newman: Nagypéntek, Elmélkedések és imádságok 1. rész

1. Jézus, Isten Báránya

a) Íme: az Isten Báránya! Íme: ki elveszi a világ bneit! Így szólt a szent Keresztel, amikor meglátta közeledni a mi Urunkat, Üdvözítnket. Ezekkel a szavakkal megadta az Úrnak azt a címet, mely Néki kezdet óta járt. Már az igazi Ábel azzal vallotta meg Beléje vetett hitét, hogy nyájának zsengéjét Néki áldozta. Ábrahám Izsák fia helyett, akit Isten megkímélt, egy kost adott áldozatul. Az izraeliták kötelesek voltak évenként Húsvét idején egy bárányt áldozni, – egyet minden család részérl, még pedig hibanélküli bárányt – azt egészen meg kellett ennik, csak a vérét nem vették magukhoz, mert azt oltalmul házuk ajtajára hintették. Izaiás próféta hasonló képet használ az Üdvözítrl: „Mint a bárányt vezetik a vágóhídra, és elnémul, mint a bárány nyírója eltt.” (53,7) És mindezt azért, mert „t sebesítették meg a mi gonoszságainkért és a mi bneinkért ölték meg t;... és mi az sebei által gyógyultunk meg.” (53,7) Hasonlóképpen szól Szent János evangélista is az Apokalipszis látomásaiban: „És láttam ... és néztem a bárányt, ki olyan volt, mint a megöletett”; s aztán láttam minden fell a boldogokat térdrehullani a Bárány eltt... és új éneket énekeltek, mondván: Téged öltek meg és te vásároltál meg minket Isten számára véreddel, minden nemzedékbl és népbl és fajból és nemzetbl... Méltó a Bárány, ki megöletett, hogy övé legyen a hatalom és az istenség, a bölcsesség és az er, a tisztelet és a dicsség, meg a jutalom.” (Jel 5,6–12)

Ez a Bárány Jézus Krisztus, aki mikor a sötétség, a bn és a nyomor nehezedett a földre, leszállt az égbl, felvette a mi emberi természetünket és a kereszt fáján drága vérét ontotta minden emberért.

b) Imádkozzunk a pogányok megtéréséért.

Urunk Jézus Krisztus, az egész világ Királya, Te vagy a népek reménye és várakozása, Te megvásároltál minden embert a magad számára, drága véred árán! Tekints kegyesen a földkerekség minden népére és add meg nekik igazságod megismerését. Gondolj, Uram, keserszenvedéseidre, melyet az áruláskor, az elítéléskor és kereszthalálodkor testedben- lelkedben kiállottál és könyörülj meg minden lelken. Lásd, Uram, hogy az emberiségnek csak egy része hallotta nevedet, csak egy része imád téged hitben, – ezrek és százezrek, keleten és nyugaton, dél forróságában és észak fagyában távoznak el minden órában az életbl, hogy átmenjenek az örökkévalóságba. Ne feledd el szeretett Istenünk és Urunk, hogy nevednek szégyene és ellenségeidnek öröme, amikor új áldozatok süllyednek el a pokol mélységébe és ott maradnak mindörökkön örökre. Engedd, hogy irgalmad uralkodjék. Hallgass szentjeid kérésére. Engedd, hogy megindítson Édesanyád és ne legyen hiábavaló a te Jegyesednek, az Anyaszentegyháznak imádsága. Ne büntesd a szegény pogányokat bnük sokasága szerint, hanem keresd fel sietve a földet és add meg minden embernek, hogy Téged megismerjenek, Benned higgyenek és Neked szolgáljanak, mert Te vagy a mi menedékünk, életünk és feltámadásunk, ki az Atyával és Szentlélekkel élsz és uralkodol mint Isten öröktl fogva örökké.

2. Jézus, Dávid fia

a) üdvözítnk egyszer megkérdezte a farizeusokat: „.Mit gondoltok ti Krisztusról? Vajon: kinek fia ?” Azok pedig feleltek: „Dávid fia.” Mert Izaiás próféta elre megmondotta: „Virág fakad Jessze törzsökébl”; – Jessze Dávidnak, a zsidók királyának volt az atyja – az ág pedig vagy a virág a Boldogságos Szz jelképe; „Vesszsarjad Jessze törzsökébl és virág nyílik az gyökerébl”; (Iz 11,1) a virág pedig, mely e törzsbl fakad és ez ágon virágzik, a mi Urunk, a Boldogságos Szz Mária Fia. „És az Úr lelke lesz fölötte.” (uo. 2) Valóban a keresztelés alkalmával a Jordán partján le is szállt a Szentlélek reá! Jeremiásnál pedig ez van: „Íme, eljönnek a napok és én Dávidból igaz sarjat ébresztek és király fog uralkodni, bölcs lesz , igazságot és jogot gyakorol a földön. Azokban a napokban megszabadul Juda... És annak, akit adni fogok, ez lesz a neve: Úr, a mi Igazságunk.” (Jer 23,5.6) Ezért mondták a zsidók, amikor arról vitatkoztak, hogy vajon a mi Urunk és Üdvözítnk-e a Messiás: „Nem mondja-e az Írás, hogy Krisztusnak Dávid nemzedékébl kell származnia?” (Jn 7,42)

A zsidók kitüntetése volt, hogy az ígért Megváltó, Krisztus, a Fölkent, az egész emberi nem áldozata és kiengesztelése, a hatalmas Szabadító, az népükbl és az földjükbl kell, hogy származzék. De borzasztó kimondani is, hogy amikor eljött, kitaszították és a halálra adták t. „Övéi közé jött és övéi nem fogadták t be.” (Jn 1,11) És amint azok eltaszították t, most így vetette el azokat. Azok halálra adták t és most adta át azokat ellenségeiknek hatalmába, akik Jeruzsálem szent városát szertedúlták; kizettek hazájukból, hontalanná váltak és bolyongókká lettek attól az idtl kezdve.

b) Imádkozzunk a zsidó népért, hogy visszatérjenek Urukhoz Istenükhöz, akit keresztrefeszítettek.

Te Ábrahám ivadéka és Dávid Fia, Izrael házának Istene és vezére, Te Mózesnek égcsipkebokorban jelentél meg és Sina hegyén törvényedet adtad át neki! Te vagy Dávid kulcsa és Izrael házának kormánypálcája! Ha Te kinyitsz valamit, azt senki be nem zárja, és ha bezársz, senki ki nem nyitja. Ne keresd, Uram, az atyák bnét gyermekeikben, ne haragudj mindörökké, hanem kíméld meg a szegény népet, mely egykor oly nagy volt szemedben és most oly mélyre lesüllyedt. Ne gondolj többé a régi papokra és írástudókra, a farizeusokra és szadduceusokra, feledd el Annást és Kaifást, Judást és az esztelen tömeget, mely egykor azt kiáltotta: „Keresztre vele!” Haragodban is gondolj irgalmasságodra. Bocsásd meg nekik nyakasságukat és megátalkodottságukat, vakságukat a lelki dolgok iránt és szeretetüket ezen világ és annak élvezetei iránt. Illesd meg szívüket és add meg nekik az igaz hitnek és a bnbánatnak szellemét. Könyörülj meg, Jézus, testvéreiden, Édesanyádnak, Szent Józsefnek, apostolaidnak, Szent Pálnak, az Ószövetség igazainak, Ábrahámnak, Mózesnek, Sámuelnek és Dávidnak honfitársain. Uram, hallgass meg minket! Istenünk, légy irántuk kegyelmes! Uram, figyelj és cselekedj; (Dán 9,19) ne késlekedjél tovább, önmagad miatt, én Istenem, mert egykor elismerik majd nevedet Jeruzsálem városában és egész néped között.

3. Jézus, a kegyelem Ura

a) Mikor a mi Urunk Jézus Krisztust saját honfitársai, a zsidók kitaszították és elvetették, akkor más népeket hívott meg helyükbe. Ezért teszi hozzá az evangélista ezekhez a szavakhoz: „Övéi közé jött és övéi t be nem fogadták”, még a következket: „Akik azonban befogadták t, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek, azoknak, kik hisznek az nevében, kik nem a vérbl és a test akaratából és nem a férfi akaratából, hanem Istenbl születtek.” Ez azt jelenti, hogy minden embernek, aki benne hisz, bármilyen nemzetségbl és országból származott is, megadta, hogy gyermeke lehessen, megadta nekik a hit ajándékát és a mennyország ígéretét. A zsidókat figyelmeztette, mieltt még a kegyelem ideje számukra elmúlt volna. Megmondta nekik: „Kijelentem nektek, hogy az Isten országát elveszik tletek és oly népnek adják, mely gyümölcsét megtermi.” (Mt 21,43) Ezért Szent Pál, az nagy apostola, még ruháit is kirázta, amikor látta, hogy a zsidók hallani sem akarnak Krisztusról, hanem ellene mondanak és káromolják t. Azt mondotta: „A ti véretek fejeteken; én tiszta vagyok s e naptól a pogányokhoz megyek.” (ApCsel 18,6) És amint Isten eltaszította a zsidókat, kiválasztott népét, úgy fog eltaszítani minden más népet, ha az elveti t. Mert ugyanaz a Szent Pál mondja: „Mert ha némelyek az ágakból (azaz a zsidókból) letörettek, te pedig (egy más nemzetnek gyermeke) vadolajfa lévén, azokba beoltattál és részessé lettél a gyökérben és az olajfa kövérségében, ne kevélykedjél... Letörettek az ágak a hitetlenség miatt, te pedig a hit által állsz. Ne légy fennhéjázó, hanem félj. Mert ha Isten a természetes ágaknak sem kedvezett, talán majd neked sem kedvez.” (Róm 11,17–21) Sok népet és sok országot utolért már ez a szerencsétlenség. Isten meghívta ket és megáldotta ket; de k fellázadtak, elvesztették hitüket és az Egyházból kiszakadtak.

b) Imádkozzunk, hogy a népek újra egyesüljenek a hitben és Krisztus Egyházában.

Bölcsesség és Mindentudóság, ki a Fölséges szájából eredtél és gondviselésedben kezdettl fogva minden dolog végéig elérsz és mindent elrendezel szelíden és ervel! A te ki nem érdemelt kegyelmed által, Uram, mi már korán meghivattunk az igaz hitre és elnyertük a te igazságod ismeretét és megáldattunk szakramentumaid kegyelmével. Jaj, de azóta oly sok minden megváltozott! A nép, mely egykor nagy volt szemedben, most kicsinnyé lett, mert elvesztett téged. Én Istenem, mit használ nekünk, ha az egész világot megnyerjük és lelkünket elveszítjük? Vagy mit kell adnunk cserébe lelkünkért? El akarod, Uram, felejteni, hogy mik voltunk egykor kegyelmed által, mieltt téged elhagytunk volna? Hallgass szentjeinkre és mártírjainkra, kik veled együtt uralkodnak és örökkön imádkoznak értünk. Ne tekintsd a mi büszkeségünket és ggünket, a láthatatlan igazságok megvetését, tisztátalan voltunkat, hanem gondolj a magad érdemeire. Tekints kezeid sebére és irgalmasságodra, melyet irántunk eddig mutattál. A mi nyakasságunk ellenére tedd szívünket Irántad szolgálatkésszé, emberek Megváltója és újítsd meg munkádat az idk folyásában és állíts minket vissza.

 

Rímskokatolícka farnosť sv. Mikuláša v Senci © 2012-2023 Všetky práva vyhradené.

Created by JuVi