John Henry Newman: Nagypéntek, Elmélkedések és imádságok 1. rész

1. Jézus, Isten Báránya

a) Íme: az Isten Báránya! Íme: ki elveszi a világ bűneit! Így szólt a szent Keresztelő, amikor meglátta közeledni a mi Urunkat, Üdvözítőnket. Ezekkel a szavakkal megadta az Úrnak azt a címet, mely Néki kezdet óta járt. Már az igazi Ábel azzal vallotta meg Beléje vetett hitét, hogy nyájának zsengéjét Néki áldozta. Ábrahám Izsák fia helyett, akit Isten megkímélt, egy kost adott áldozatul. Az izraeliták kötelesek voltak évenként Húsvét idején egy bárányt áldozni, – egyet minden család részéről, még pedig hibanélküli bárányt – azt egészen meg kellett enniők, csak a vérét nem vették magukhoz, mert azt oltalmul házuk ajtajára hintették. Izaiás próféta hasonló képet használ az Üdvözítőről: „Mint a bárányt vezetik a vágóhídra, és elnémul, mint a bárány nyírója előtt.” (53,7) És mindezt azért, mert „őt sebesítették meg a mi gonoszságainkért és a mi bűneinkért ölték meg őt;... és mi az ő sebei által gyógyultunk meg.” (53,7) Hasonlóképpen szól Szent János evangélista is az Apokalipszis látomásaiban: „És láttam ... és néztem a bárányt, ki olyan volt, mint a megöletett”; s aztán láttam minden felől a boldogokat térdrehullani a Bárány előtt... és új éneket énekeltek, mondván: Téged öltek meg és te vásároltál meg minket Isten számára véreddel, minden nemzedékből és népből és fajból és nemzetből... Méltó a Bárány, ki megöletett, hogy övé legyen a hatalom és az istenség, a bölcsesség és az erő, a tisztelet és a dicsőség, meg a jutalom.” (Jel 5,6–12)

Ez a Bárány Jézus Krisztus, aki mikor a sötétség, a bűn és a nyomor nehezedett a földre, leszállt az égből, felvette a mi emberi természetünket és a kereszt fáján drága vérét ontotta minden emberért.

b) Imádkozzunk a pogányok megtéréséért.

Urunk Jézus Krisztus, az egész világ Királya, Te vagy a népek reménye és várakozása, Te megvásároltál minden embert a magad számára, drága véred árán! Tekints kegyesen a földkerekség minden népére és add meg nekik igazságod megismerését. Gondolj, Uram, keserű szenvedéseidre, melyet az áruláskor, az elítéléskor és kereszthalálodkor testedben- lelkedben kiállottál és könyörülj meg minden lelken. Lásd, Uram, hogy az emberiségnek csak egy része hallotta nevedet, csak egy része imád téged hitben, – ezrek és százezrek, keleten és nyugaton, dél forróságában és észak fagyában távoznak el minden órában az életből, hogy átmenjenek az örökkévalóságba. Ne feledd el szeretett Istenünk és Urunk, hogy nevednek szégyene és ellenségeidnek öröme, amikor új áldozatok süllyednek el a pokol mélységébe és ott maradnak mindörökkön örökre. Engedd, hogy irgalmad uralkodjék. Hallgass szentjeid kérésére. Engedd, hogy megindítson Édesanyád és ne legyen hiábavaló a te Jegyesednek, az Anyaszentegyháznak imádsága. Ne büntesd a szegény pogányokat bűnük sokasága szerint, hanem keresd fel sietve a földet és add meg minden embernek, hogy Téged megismerjenek, Benned higgyenek és Neked szolgáljanak, mert Te vagy a mi menedékünk, életünk és feltámadásunk, ki az Atyával és Szentlélekkel élsz és uralkodol mint Isten öröktől fogva örökké.

2. Jézus, Dávid fia

a) üdvözítőnk egyszer megkérdezte a farizeusokat: „.Mit gondoltok ti Krisztusról? Vajon: kinek fia ő?” Azok pedig feleltek: „Dávid fia.” Mert Izaiás próféta előre megmondotta: „Virág fakad Jessze törzsökéből”; – Jessze Dávidnak, a zsidók királyának volt az atyja – az ág pedig vagy a virág a Boldogságos Szűz jelképe; „Vessző sarjad Jessze törzsökéből és virág nyílik az ő gyökeréből”; (Iz 11,1) a virág pedig, mely e törzsből fakad és ez ágon virágzik, a mi Urunk, a Boldogságos Szűz Mária Fia. „És az Úr lelke lesz fölötte.” (uo. 2) Valóban a keresztelés alkalmával a Jordán partján le is szállt a Szentlélek őreá! Jeremiásnál pedig ez van: „Íme, eljönnek a napok és én Dávidból igaz sarjat ébresztek és király fog uralkodni, bölcs lesz ő, igazságot és jogot gyakorol a földön. Azokban a napokban megszabadul Juda... És annak, akit adni fogok, ez lesz a neve: Úr, a mi Igazságunk.” (Jer 23,5.6) Ezért mondták a zsidók, amikor arról vitatkoztak, hogy vajon a mi Urunk és Üdvözítőnk-e a Messiás: „Nem mondja-e az Írás, hogy Krisztusnak Dávid nemzedékéből kell származnia?” (Jn 7,42)